A hegy, ahol nem nő a fű
A gépek, a láncok, a kábelek között
Mindig ott feszül AZ ERŐ
Látom a kemény munkáskezek
Gőzölnek a gépen az izzadtságcseppek
A gépek, a láncok, a tengelyek között
Fiatalságot fal az égő vas,
Vas a vashoz, kő a kőhöz
Vas a vashoz, kő a kőhöz
Űzi a lelket
De a lélek nem mozdul,
Vidám marad!
Ez a dal egy kirándulás után született, ahová kutyákkal és emberekkel mentünk. Jól éreztem magam, talán ősz volt, és estére egy falusi kocsmába tértünk be valahol az Esztramos hegy lábánál.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.