Ááá

Találkoztam a minap Varga "Vologda" Viktorral az exénekesünkkel. Még mindig jófej és kicsit rendezte a dolgait is. Megkérdeztem elvállalná-e a Malter feszten a konferansz hálás-hálátlan szerepét, de nem ment bele. Valamelyik nap megiszunk egy sört.

ViK + Én anno:

Tegnap elmaradt a próba. 5-ből 4-en persze összefutottunk így is kedvenc kulturintézményünkben, és legurítottunk egy-két sört, meg persze a világot is majdnem sikerült újfent megváltani.  

Ma találkozunk az Ifi-házban a Fénnyel és Brontékkal. Megbeszéljük ki mit hoz a Malterre, ilyesmi, meg gondolom megiszunk egy sört a büfében. A dobra új bőr kéne állítólag, nem tudom inkább abba kéne lehet fektetni meg egy két egyébbe mint egy nagyobb keverőbe, persze a régit tény, hogy már kezdjük kinőni. Ez hogy jött most ide?

Akkor már csapongok egy kicsit:

David Bowie Space Oddity című száma nagyon nagy. Ma ez megy. Tudod, reggel mikor felkelsz tiszta (?) fejjel és egyszer csak meghallod az első dallamot amit aztán egész nap dúdolsz. Szóval, ha szerencséd van nem a GUMIMACI az a dal és tényleg elég jól át tud vinni nap közben sok mindenen. Olyan mintha lenne egy rádió a fejedben. Amúgy is van, mert a gondolatok cikáznak, nem lehet, vagy csak nagyon nehezen kikapcsolni őket. Szóval vannak beszélgetős műsorok meg zenések is. Skizofrén volnék?

Persze manapság már el lehet csavarni szerencsére vagy nam szerencsére az adót akár egy egyszerű mp3 lejáccóval is.

Ez van.

Régen milyen nagy szám lehetett hogy az ember elmegy mondjuk egy zongora vagy bármilyen hangversenyre. Mikor még nem tudták rögzíteni a zenét igazából, vagy egyáltalán sehogy. Amúgy lehet, hogy akkoriban muzikálisabbak voltak az emberek, pont ezért, mert mindenki dalolt, fütyürészett meg csörömpölt, ha igényelte a zenét. Érdekes!

...Though Im past one hundred thousand miles
Im feeling very still
And I think my spaceship knows which way to go
Tell my wife I love her very much she knows...

Tomi